A magyar gyorsforgalmi úthálózaton zajló mind nagyobb forgalom a gazdasági élet egyik fontos mozgatórugója, amely ugyanakkor számos környezetvédelmi problémát vet fel. Az ÁAK Zrt. az autópályák üzemeltetésekor kiemelt szempontként kezeli a környezet megóvását, ezért a vállalat által nyújtott szolgáltatások színvonalának emelése, valamint a környezet- és természetvédelmet érintő feladatok hatékonyabb ellátása érdekében – jogelődei által – 1999-ben az ISO 14001 szabvány szerinti környezetirányítási rendszert vezetett be. A környezet védelmében végzett tevékenységről folytatott kommunikáció utazóközönség felé való erősítése része az irányítási rendszernek. A Társaságnál felmerülő, környezetvédelmet érintő feladatok általános szakmai irányítását és a végrehajtás támogatását környezetvédelmi csoport végzi.

Az autópályák környezeti hatása

A Társaság hatáskörébe az autópályák üzemeltetése és fenntartása, valamint az ehhez kapcsolódó tevékenységek ellátása tartozik. Az autópálya üzemeltetés befolyással van a környezeti elemekre a levegő minősége, a felszíni és felszín alatti víz minősége, a zajterhelés és a különböző hulladékok megjelenése szempontjából. Az élővilágra gyakorolt hatását ma még nehéz megállapítani, mert a létesítményeknek vannak káros (területvesztés, élettér csökkenés, infrastruktúra kiépítése), és pozitív hatásai (a telepített növényzet, mint új táplálkozó és búvóhely kialakulása) is. A flórára és a faunára leginkább a pályákon, illetve a pályák mentén zajló építkezések hatnak negatívan. Normál üzem mellett az autópályák forgalma azonban nem terheli jelentősen a környezetet. Az eddigi üzemeltetési tapasztalatok azt mutatják, hogy az illetékes hatóságok által előírt határértékek túllépése csak a zaj esetében fordult elő. Ezt az ÁAK indokolt esetben különböző zajvédelmi megoldásokkal orvosolja.

Környezetvédelmi monitoring

Az autópályák létesítésének és üzemeltetésének környezeti hatásait folyamatosan figyelemmel kell kísérni. Környezetvédelmi engedély írja elő az építés és üzemelés során betartandó kötelezettségeket, monitoring vizsgálatokat azért, hogy a környezetet minél kisebb károsodás érje. Az elmúlt 15 évben épült, illetve a felújított szakaszokon rendszeres környezetvédelmi monitoring vizsgálatok folytak és folynak, az építés megkezdése előtt (alapállapot felmérés), közben, illetve az üzemeltetés időszakában is. A monitoring vizsgálatok végzése a Környezetvédelmi Monitoring Tervek alapján, a Környezetvédelmi Hatóságok előírásainak megfelelően történik. A monitoring jelentésekben a levegőszennyezés, zajterhelés, felszín alatti és felszíni vizek, a növény- és talajszennyezés valamint az élővilág-védelmi megfigyelések kiértékelésére kerül sor. Az eredmények ismeretében, amennyiben szükséges, további intézkedéseket teszünk környezetünk megóvása érdekében.

Előfordulhatnak olyan balesetek, melyek veszélyes anyagok környezetbe jutásával járhatnak. Ezekben az esetekben a kárelhárítást a károsító anyag fajtájától és koncentrációjától függően szerződött partner végzi a területileg illetékes mérnökséggel, valamint ha szükséges, az illetékes Katasztrófavédelmi Igazgatóság bevonásával. A kárelhárítás az autópálya mérnökségeken található „Mérnökségi intézkedési terv katasztrófa esetére” munkautasítás, illetve a mérnökségi Vízminőségi kárelhárítási terv szerint történik.

Integrált minőség- és környezetirányítás

A Társaság Integrált Minőség – és Környezetirányítási Rendszert működtet, amely biztosítja, hogy szolgáltatásai és működési folyamatai mindenkor megfeleljenek a vevői elvárásoknak, hatósági és jogszabályi előírásoknak. Mivel az ÁAK piaci pozícióinak erősítését az elvárásoknak megfelelő minőség, valamint a hatékony minőségirányítás és környezetvédelem garantálja, ezért kiemelt fontosságot tulajdonít mindazon tevékenységnek, amely céljai elérését a minőség és a környezetvédelem javításával, annak fejlesztésével segíti. A célok és célkitűzések elérését, illetve végrehajtását az irányítási program részletes kidolgozása, majd megvalósítása biztosítja.

Az ÁAK Zrt. környezetvédelemmel kapcsolatos célkitűzéseiről és politikájáról a Társaság Fenntarthatósági Jelentése>> és Környezeti Politikája>> nyújt részletes információt.

A társaság környezetvédelmi tevékenységének kiemelt területeit az alábbi linkeken elérhető dokumentumok részletezik:

Hulladékkezelés>>
Vízvédelem>>
Levegővédelem>>
Zaj- és rezgés elleni védelem>>

AZ ÉLŐVILÁG VÉDELME

Az autópályák építésénél és az üzemeltetésénél egyre fontosabb tényező a természetvédelem. A már üzemelő autópályákon az ÁAK munkatársai figyelemmel kísérik a létesítmény közelében bekövetkezett változásokat, de az, hogy a változást az autópálya építése és megléte, vagy az egyéb természeti változások (agresszív bevándorló növény és állatfajok, felmelegedés, aszályos évek számának növekedése, mértéktelen vadászat, egyéb emberi tényezők) okozzák-e, nehezen megítélhető. A 2007-2008 évi természetvédelmi monitoring vizsgálatok örvendetes ténye, hogy szigorúan védett állatfajok (pl. vidra, szalakóta) tértek vissza az autópályák közelébe, régi vadászó illetve fészkelő helyeikre.

A természetvédelemhez tartozik az ember, mint természeti lény védelme is. Ezt a védelmet szolgálja egyrészt az elmúlt években kiépített védőkerítés, mely a vad és kóborló háziállatok pályára kerülését próbálja megakadályozni, de ide tartozik az autópályák környékének kaszálása, vegyszeres gyomirtása (parlagfű és egyéb allergén gyomnövények ellen) is.

A természetközeli állapot elérését segíti, hogy a pihenők és a pályák melletti növénytelepítéseknél feltétlen előnyt élveznek az őshonos növényfajok. Az autópályák környezetápolása, a növényzet gondozása, a fenntartási munkák keretében elvégzendő növénypótlás jelentős feladatot ró az autópálya üzemeltetőire. Míg az autópályák mellett a minél változatosabb flóra az elvárt, addig az elválasztó sávokban az elöregedett sövények helyére műanyag vakításgátló háló kerül, mivel ezzel is növelni lehet a közlekedés biztonságát. A pihenők parkosításakor kerülni kell az allergén, virágával vagy termésével szemetelő, szúrós cserjék és fák telepítését, előnyben részesítve a gyorsan növő, őshonos és nagy árnyékot, vető növényeket.

Az autópályák (és a vasúti töltések, egyéb utak, stb.) szinte áthághatatlan akadályt képeznek a nyomvonal két oldalán elterülő táplálkozó és szaporodó helyek között, ezért ökológiai átjárókkal (kétéltű, hüllő, kisemlős-átjáró, vadátjáró) biztosított a populációk vándorlása. Erre alkalmasak a természetes vízfolyások mederpartjai, illetve mesterségesen kialakított vadátjárók, a pálya alatti vagy feletti átvezetéssel. Ezeket, a vadátjárókat elsősorban nagy és közepes testű állatok használják (szarvas, őz róka), míg a kétéltűek, hüllők és a kistestű emlősök a pálya alatt az ún. hüllő átjárókon juthatnak át a túloldalra. A vadátjárók helyének tervezése a helyi vadásztársaságok és a helyi természetvédelmi szervezetek vadmegfigyelési adatai alapján történik. Kialakításuknál nagyon fontos a tájba illesztés, mivel a nagyvadak nem szívesen vonulnak számukra gyanús, idegen útvonalon. A vadon élő állatok vadátjáróra terelése kerítéssel, rönksorral, illetve hüllőterelő hálóval történik. Sajnos mindezek ellenére a csomópontokon bejutnak élő állatok az autópályára, ahol túlélési esélyük csekély, amellett súlyosan  veszélyeztetik az arra közlekedő autósok biztonságát is.

Említést érdemel az a sajnálatos tapasztalat is, hogy ezeket a létesítményeket nem csak az állatok, hanem az emberek is használják, akik traktorral, terepjáró autóval  vagy quadokkal közlekednek rajtuk, elriasztva ezáltal az állatokat.

A madarak védelme érdekében a főbb vonulási szakaszokon védőkerítéssel csökkenthető az esetleges elütések száma. Ezek készülhetnek fémdrótból, mely meghatározott lyukbőségű, sötét színűre festett dróthálószövet, vagy faanyagból. Több autópályán láthatóak a plexi falak, melyeken ragadozó madár árnyképe van felfestve. Ez az árnyrajz kifejezetten riasztó hatással van a kisebb és közepes nagyságú énekesmadarakra, távol tartva őket a pályától.

A természetvédelemhez szorosan kapcsolódik a háziállatok pályára kerülésének megakadályozása, mert pl. az elgázolt kutyatetem, bár a lehető leggyorsabban eltávolítják, táplálékforrásként szolgálhat egyéb ragadozó vadonélőknek, becsalva őket a pályára, így növelve elütésük kockázatát. Évente számtalan kutya pusztul el gázolás miatt. A legtöbb szintén a csomópontokat használja, de sokat közülük – megunván a gondozásukat - a „gazdáik” dobnak ki a pályán, vagy veszítenek el szándékosan a parkolókban. Az ilyen eljárás nem csak a szerencsétlen állat végét jelenti, de súlyos balesetekhez vezethet. Ennek a veszélynek a csökkentésére az ÁAK útellenőrei kutyamenhelyekkel együttműködve igyekeznek befogni az autópályán kóborló ebeket.